A burnout szindróma – vagyis a kiégés – egyre elterjedtebb, mely hosszútávon fennálló fokozott érzelmi megterhelés, stresszhatások következtében alakul ki és fizikai-érzelmi-mentális kimerüléssel jár. A kiégés következtében elveszítjük motivációnkat, munkakedvünket, céljainkat, úrráleszrajtunk areménytelenségérzése. A kiégést elkerülni könnyebb, mint kezelni, megelőzéséhez azonban mind a munkavállaló, mint a munkáltató aktív hozzájárulása szükséges. Blogcikkünkben bemutatjuk a kiégés folyamatát, tüneteit, valamint megelőzésének eszközeit is.
A kiégés egyre elterjedtebb tünetegyüttes – ma már szinte „népbetegségnek” tekinthető. Kialakulásában külső és belső tényezők egyaránt szerepet játszanak, a munkahelyi kiégést azonban alapvetően a tartós stressz okozza. A leggyakrabban a magas teljesítménykényszer, a nem egyértelmű vagy túlzott elvárások, a túl sok munka, a szűkös határidők, vagy éppen a monotónia, a motiváció, a visszajelzés, az elismerés hiánya, valamint a nem megfelelő munkahelyi légkör áll a kialakulás hátterében.
Hogyan juthatunk el a kiégésig?
A kiégés egy hosszú távú folyamat, melynek általában 5 szakaszát különböztetik meg:
Az idealizmus szakasza: a kiemelkedő motivációról és lelkesedésről, önmagunk legjobb formájának megmutatásáról szól. Általában egy új munkahely kezdeti időszakára jellemző. A túlzott motiváció, a megfelelési kényszer idővel – természetes módon – csökken.
A realizmus szakasza: a legjobb állapot egy munkahelyen. Jól érezzük magunkat, jó a kapcsolat a kollégákkal, elvégezzük feladatainkat, ha kell újakat is vállalunk. Motiváltak, proaktívak, nyitottak vagyunk.
A stagnálás, vagy kiábrándulás szakasza: ekkor már nem akarunk új dolgokat megtanulni, a kötelező minimumot nyújtjuk. A kollégákkal való kapcsolatunk is stagnál, nem vágyunk semmilyen közös projektre vagy tevékenységre.
A frusztráció szakasza: ekkor már egyre inkább csak a negatívat látjuk a munkahelyünkben, minden nap egy kínszenvedés. Mivel ebben a szakaszban észleljük teljesítőképességünk és eredményeink csökkenését, ami frusztrációt okoz, hajlamosak vagyunk beletemetkezni a munkába és minden mást a háttérbe szorítani.
Az apátia szakasza: a kiégés legutolsó fázisa, a teljes érdektelenség. Ilyenkor nem csak elvesztettük érdeklődésünket minden iránt, ami a munkával kapcsolatos, de már abban sem hiszünk, hogy ezen bármivel is változtatni tudnánk. Ekkor már nincsenek céljaink, kerüljük a kollégáink közeledését és segítségét, rossz szemmel nézünk a vezetőségre is.
A realizmus szakasza a legkedvezőbbmind a munkáltató, mind a munkavállaló számára. A fő cél, hogy ezt az állapotot minél tovább fenntartsuk. Munkavállalóként az elismerések (anyagi és erkölcsi), a megfelelő motiváció, a szakmai továbblépési lehetőség, az új ismeretek elsajátításának lehetősége mind segítik az optimális állapot fenntartását.
Mik a kiégés jelei?
Mivel a burnout szindróma lassan, fokozatosan, nem pedig egyik napról a másikra alakul ki, sokszor észre sem vesszük, hogy kiégéssel állunk szemben. Tünetei először enyhébbek, majd idővel egyre jobban fokozódnak és állandóvá válnak. A leggyakoribb jelek közé tartozik az álmatlanság, a kimerültség, a feszültség, a motiválatlanság, az elszigetelődés, a csökkenő hatékonyság, a teljesítménycsökkenés (kemény munka ellenére is), a megfelelési kényszer, az önbizalomhiány, a megbetegedések, az étkezési, alvási szokások vagy a normális napi rutin felborulása.
A kiégést elkerülni könnyebb, mint kezelni, a megelőzés azonban nem hárulhat csak a munkavállalóra vagy a munkáltatóra – mindkettőjüknek tenni kell azért, hogy elkerülhető legyen.
Hogyan előzhetjük meg a kiégést munkavállalóként?
Fontos, hogy tisztában legyünk önmagunkkal és a képességeinkkel. Ha reális, elérhető célokat tűzünk ki, folyamatos sikerélményben lehet részünk, ezáltal motiváltak maradunk.
Meg kell találnunk azokat a tevékenységeket, amelyek feltöltenek – pl. olvasás, testmozgás. Fontos, hogy a pihenés valóban kikapcsolódás legyen, és ne a munkára gondoljunk állandóan.
Figyeljünk oda a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra, az egészséges étkezésre, a rendszeres testmozgásra!
Szánjunk időt személyes kapcsolatainkra – töltsünk időt családunkkal, barátainkkal!
Mindemellett a munkahelyen is kell egy kis kikapcsolódás – egy közös kávézás, teázás bármikor feltölthet energiával.
Mit tegyünk, ha a kiégés jeleit tapasztaljuk?
A stagnálás, vagy kiábrándulás szakaszában a munkavállalónak fontos megismerni önmagát, meg kell tanulnia jól kezelni a stresszt. Az elegendő pihenés, a kikapcsolódás, az egészséges életmód fenntartására való odafigyelés szintén segítséget jelenthet ebben a szakaszban.
A frusztráció és az apátia szakaszában a túlterheltség megszüntetése, teljesen új, érdekesebb feladatkör kiválasztása jelenthet segítséget. Ebben a két szakaszban már érdemes külsős segítséget, egy megfelelően képzett szakember segítségét kérni, legyen az coach, pszichológus vagy súlyosabb esetben pszichiáter. A külsős szakember feltérképezi a problémák forrását, segít visszaállítani a munkahelyi vagy akár a magánéleti egyensúlyt és a megfelelő kommunikációt. Segítségével megteremthető és hosszú távon fenntartható az általános motiváció, valamint elkerülhető az újbóli kiégés.
